Mamiék háza

"Hónapok óta halogatom, hogy leírjam ezeket a sorokat. Egy számomra nagyon kedves és személyes fotósorozat első képe alá, amelyet a nővérem készített még nyáron. A nagyszüleim házánál. Persze nehéz szembenézni azzal, hogy valamit akkor akarunk megmenteni, amikor már a romjain állunk... Az utolsó utáni pillanatban jutott eszünkbe Korn Beatrix -al, hogy megörökítsük azt, ami már szinte üres, és amiben már csak egy-egy poros tárgy emlékeztet a múltra: Mami és Papi házát. A Vonyarcvashegyen álló "Kádár-kockát" még az anyai nagypapám építette a '60-as években, mi pedig gyerekként rengeteg időt töltöttünk itt. A balatoni nyarak meghatározó helyszíne volt a kert, a nyári konyha és a diófa árnyéka a pince előtt. A balatoni telek pedig a napfényes konyhában, vagy a csipkefüggöny mögött zajlottak, ahonnan a hóesés még mesebelibbnek tűnt. Kamasz voltam, amikor Papa meghalt, utána sokkal csendesebb lett minden a Déryné utcában. De ebben a csendben a fájdalom mellett rengeteg melegség is volt. És várakozás. Mami mindig várt: a két lányára vagy a négy lányunokája valamelyikére. Mi pedig mentünk. Gimi után a buszról hazafelé egy diós sütire, nyáron a strandról egy fagyival, amit neki vittünk, hétvégén csak úgy ücsörögni a fotelben, és hallgatni a történeteit a falubeliekről. Aztán felnőttként ezek a látogatások ritkábbak lettek. Maradtak azok a hétvégék, amikor Budapestről hazamentem, akkor is sokszor csak sietve egy-egy félórára maradtam nála. Amikor elbúcsúztam, ő mindig ott állt a kapuban, aztán egy idő után már csak az ajtóban, és integetett. Nem szavakkal és nem szoros ölelésekkel fejezte ki a szeretetét, ahhoz túl kemény gyerekkora volt. Helyette gondoskodott. Amíg csak tudott. 2 éve már nincs velünk. Idén júniusban egy vasárnap délelőtt pedig ott álltunk a nővéremmel a házban és a kertben, amit az új tulajdonosa már elkezdett átalakítani. És talán akkor döbbentünk csak rá, mi mindent veszítettünk és veszítünk éppen el. És gyorsan, kapkodva, megpróbáltuk a saját eszközeinkkel menteni azt, amit nehezen lehet. A tesóm a fényképezőgépével, én a ruhákkal." - Korn Anita Ruhastory